A délnyugati Bükk peremén Bélapátfalva és Szilvásvárad között, Kelemen-széke tetején található egy grandiózus, ma is jól kivehető, több helyen méteres magasságú Töröksánc néven ismert sáncrendszer, mely az ország egyik legnagyobb földvárát veszi körbe. A hegytetőn legkorábban i.e. 5500-5000 éve, a középső neolitikumban telepedett meg bükki kultúra népessége. A régészeti bejárások tanúsága szerint i.e. 1200-900 évvel, a késő bronzkor időszakában a telep csaknem minden része lakott volt, sőt a település a sáncokon kívüli területre is kiterjedt. A késő bronzkorban (Kr. e. 11-10. század) létesült település sáncrendszere a kornak megfelelő módon úgy került kialakításra, hogy a domborzati viszonyokat a lehető leginkább kihasználják a maximális védelem érdekében. Így néhol erősen kanyarog, néhol száz méteres szintkülönbséget áthidalva, máshol pedig hosszan, közel vízszintesen fut a hegy peremét, a természetes sziklakibúvásokat is magába foglalva. A több kilométer hosszú erődrendszert még a feltételezhetően ezres nagyságrendű lakosság sem lett volna képes hatékonyan megvédeni szervezett ostromokkal szemben, inkább a gyakoribb kisebb portyák, rablótámadások ellen bizonyulhatott sikeresnek a település körül húzódó védelmi gyűrű.
A közel száz-hektáros, sánccal körbevett település legmagasabb pontja a Kelemenszéke (702,8 m), legalacsonyabb a nyugati oldalon a Kőgerénd alatti sáncszakasz (575 m). Két nagy mellékvölgy tagolja a telepet, ezek között — a település teljes méretéhez képest — viszonylag kevés a belakható sík terület. Több helyen teraszokat alakítottak ki, ezek nyoma ma is pontosan megfigyelhető. A belső területen. ahol két forrás, a Diviaczky-forrás és a Bor-kút található, gödröket, tűzhelyeket azonosítottak, gazdag kerámiaanyaggal és néhány fémtárggyal. Ismertté váltak a telep közelében fekvő halomcsoportok, az északi oldalon különálló sáncszakaszok, árkok, valamint egy belső sánc, amely a telepet kettéosztja.
A déli oldalon több hektárnyi, sánccal megerősített terület kapcsolódik a telephez, alatta külső teraszok helyezkednek el, amelyeken leletanyag is megfigyelhető. A telep belső területén, a felszínen — hasonlóan a többi erődített telephez — is sok kerámiatöredék, őrlőkő található. A Bácsó-völgybe vezető dózerúton, amely a nagyobb forrás völgye felett vezet, csapadékos időszakban az egykori gödrök foltjai is megfigyelhetők. Betöltésük általában égett, faszenes, sok kerámiatöredéket, paticsot, őrlőkövet, állatcsontot tartalmaznak. Ezen az úton az elmúlt években közel ötven bronztárgy töredéke (tokos- balta, fűrész, tű, gombok stb.) került elő. Gyakoriak az illegális „kutatásokra” utaló nyomok is, a rablógödrök általában a Bácsó-kert zárt fenyvesében a legelterjedtebbek. A területen csak egyetlen jelzett turistaút (zöld +) vezet keresztül, illetve egy tanösvény található még itt ismertető táblákkal.
– progla –
