A délnyugati Bükk peremén Bélapátfalva és Szilvásvárad között, Kelemen-széke tetején található egy grandiózus, ma is jól kivehető, több helyen méteres magasságú Töröksánc néven ismert sáncrendszer, mely az ország egyik legnagyobb földvárát veszi körbe.
A hegytetőn legkorábban i.e. 5500-5000 éve, a középső neolitikumban telepedett meg bükki kultúra népessége. A régészeti bejárások tanúsága szerint i.e. 1200-900 évvel, a késő bronzkor időszakában a telep csaknem minden része lakott volt, sőt a település a sáncokon kívüli területre is kiterjedt. A késő bronzkorban (Kr. e. 11-10. század) létesült település sáncrendszere a kornak megfelelő módon úgy került kialakításra, hogy a domborzati viszonyokat a lehető leginkább kihasználják a maximális védelem érdekében. Így néhol erősen kanyarog, néhol száz méteres szintkülönbséget áthidalva, máshol pedig hosszan, közel vízszintesen fut a hegy peremét, a természetes sziklakibúvásokat is magába foglalva. A több kilométer hosszú erődrendszert még a feltételezhetően ezres nagyságrendű lakosság sem lett volna képes hatékonyan megvédeni szervezett ostromokkal szemben, inkább a gyakoribb kisebb portyák, rablótámadások ellen bizonyulhatott sikeresnek a település körül húzódó védelmi gyűrű.
