Hangony és Harmac határán, a IX. 39-es jelölésű határkövénél lévő 390 m-es magaslatot nevezik Pogányvárnak.
--- HIRDETÉS ---
---
Az egyes vélemények szerint őskori eredetű sáncvárat„Pogányvár”helynévként először egy 1347-ben kelt oklevél határleírásában említik, majd a későbbi forrásokban és kéziratos térképeken is változatlan alakban megtalálható. Várhelyként elsőnek a Borovszky Samu féle megyei monográfia említette, amely a honfoglaláskor is fennállt egykori várra utal, melynek nyoma már nem lelhető fel. Később ugyanezt említi róla Gerencze Péter is.
A Pogányvár nevének eredetére többféle elképzelés létezik:
A helyiek szerint a hegy neve onnan ered, hogy a török időkben a magyarok sokat harcoltak ott pogány törökkel, mások ugyanezt a huszitákkal vívott küzdelmekre vezetik vissza. Ila Bálint a hegy nevében a magyarok előtt itt élő pogány népesség emlékét és a magyarság névadását látta.
A Pogányvár legendája
A (… azt hiszem, a monográfiából származik …) szájhagyomány szerint itt valamikor erős vár volt, s a várurak rengeteg kinccsel rendelkeztek, egyszer azonban valami okból el kellett menekülniük. Mielőtt azonban elmentek volna, egy nagy vermet ásattak egyik szolgálójukkal egy körtefa tövében, s minden kincsüket abba ásták el. Szegény szolgának kiszúrták mind a két szemét, hogy a kincset rejtő helyet meg ne mutathassa soha senkinek. A szolga még sokáig élt, koldulásból tengette életét, sokaknak elmondta, hogy a tömérdek kincset egy körtefa tövében ásták el, de mint teljesen vak, oda visszamenni többé nem tudott. Máig él az a hiedelem, hogy a kincs ott van valahol, évenként egyszer egy éjszaka tisztul is, amikor láng tör elő a földből azon a helyen, de megtalálni senkinek sem sikerült.
Lehoczky Alfréd kisebb eltérésekkel ugyanígy jegyezte fel a legendát: „ A Pogányvár oldalában, ott ahol a napsugarak először megérintik a hegyoldalt, egy vaskapu van elrejtve. Ezen a vaskapun lehet bejutni a hegy belsejében lévő üregbe, ahol sok kincs van elrejtve. Egy évben kétszer nyílik meg ez a vaskapu. Tudott dolog az, hogy az arany csak úgy marad fényes, ha megtisztul. Nagypénteken és virágvasárnap, amikor a pap a templomban elkezdi mondani a passiót, magától megnyílik a kapu, azért, hogy a napsugár besüssön rajta és megtisztítsa az aranyat. Aki ilyenkor odamegy, meglátja a rengeteg kincset. De nagyon vigyázni kell ám, mert ha vége a passiónak, magától bezáródik az ajtó, és a kíváncsi ember többé nem jön ki onnan. Ezért nem tudták eddig a kincset elrabolni, de felkutatni sem.” (Lehoczky A. 1996).
Harmac és Hangony között, az államhatáron egyébként három „pogányvár”, várhegy őrködik szorosan egymás mellett, melyek története a múlt homályába vész. Ezek az őrhelyek hajdani, inkább csak „földvár típusú” erődítésük csekély nyomaival a Birinyvár, a Mihályvár és a fentebb ismertetett Pogányvár.
– progla –
