Akár tetszik, akár nem, itt az ősz. A késő ősz.
A november már nem a színes levelekben pompázó erdőkről, a még melengető szelíd napsugarakról szól. Hamarosan hidegebb lesz az idő, elhalnak a levelek, és az éjszakák hosszabbra nyúlnak, mint a nappalok. Ritkában hallani már a túrabakancsok alatti elszáradt levelek zizegését.
Nemsokára itt a tél, jönnek az ünnepek. Egy újabb év haldoklik; ez már csak így megy.
Az ősz gyakran jelenik meg – az öregedés és a hanyatlás időszakaként, amikor a fiatalság hamuvá ég. Ilyenkor jön el az ideje annak, hogy szembe nézzünk félelmeinkkel, szezonális depressziónkkal, amivel nagyon sokan küzdenek a téli hónapokban.
Az ősz a tünetek kezdete. Talán ezért alakult úgy, hogy ebben a szezonban rengeteg ünnep van. Így próbáljuk meg fenntartani hangulatunkat. Az ősszel gyakran felbukkanó érzések abból adódnak, hogy kényelmetlenül érezzük magunkat a változással, szorongunk és bizonytalanok vagyunk azzal kapcsolatban, hogy ez a változás mit hoz. Az általunk érzett melankólia a gyász egy formája, gyászoljuk az elveszett napfényt, a nyár könnyedségét és a meleg időben bővelkedő zöldet.
De azért nem minden rossz annyira. Az ősz fényes, nyüzsgő napokat, tökfaragást, színes panorámát, hangulatot is hoz magával. Valahol a ropogó levelek, a pattogó tüzek és a hűvös levegő között a lehetőség, mint egy érzés is felmerülhet. És mindezek a dolgok – a szorongás, az ígéret, sőt a kérdések – ideális időszakot jelentenek a tudatosság gyakorlására.
A változás gondolata: egy dolognak a vége, egy másik kezdete.
És igen, talán a saját halandóságunk is a sok szorongás hátterében áll. Néhányunk jobban küzd a „bizonytalanság intoleranciájával”, mint mások. De a bizonytalanság intoleranciája az emberi lét része; mindenkiben megvan valamilyen szinten. De ez változtatható. A tolerancia kiépítésének egyik módja, ha beleállunk a bizonytalanság kezelésébe ahelyett, hogy menekülnénk előle. A szenvedés elkerülése szenvedést szül.
Abba kell hagyni a tagadást vagy a kellemetlen érzelmekkel való küzdelmet, és e helyett elfogadni őket. A feldobottság érzése akkor is létrejöhet, ha valami újat vagy bizonytalant tapasztalunk, ami viszont erősíti a rugalmas alkalmazkodást. A bizonytalanságba hajlás azt jelenti, hogy félre kell tenni a rutinokat és a tervezést, amelyektől úgy érezzük, hogy mi irányítunk. Túrázzunk egy olyan környéken, ahol még soha nem jártunk térkép nélkül. Induljunk el egy hosszabbodó őszi éjszakán, és keressünk egy olyan helyet ahol csillagokat nézegethetünk. Vagy sétáljunk egy olyan napon, amikor éppen esik az eső. Eltévedhetünk, elázhatunk, vagy nem látunk csillagokat. Ez benne van a pakliban. Lehet, hogy kényelmetlenül érezzük majd magunkat, mintha az időnket vesztegetnénk. De ezek a bizonytalan pillanatok felépítik a kitettség tűrését, az alkalmazkodást, a toleranciát és talán még az olyan esetek iránti megbecsülést is, amikor nem tudod, mi vár rád, és úgy érzed, hogy nincs kontrollálva. Ez az ellenkezője annak, hogy “biztos vagyok abban, hogy mi lesz a következő fél órában, másnap vagy jövőre”. Ez olyan, mintha csak a pillanatban élnénk. És ez elég.
Vannak csendesebb módok is a szezonális szorongás csillapítására. Hátra kell lépni, és egyszerűen csak figyelni a körülötted lévő világot. Ülj csendben egy padon, és nézd meg például, amint egy fa ledobja a leveleit. Egyesek számára a tudatos jelenlét gyakorlása nagyban megváltoztathatja azt, ahogyan az életüket látják. A legtöbbünk számára ez egyszerűen egy hasznos eszköz a béke érzésének megtalálásához, amikor szükségünk van rá. Tökéletesen alkalmas egy hűvös őszi napra is, amikor az év vége van, és a világ felfordul körülötted. Számomra az ősz a betakarítás jelenti. Begyűjtöm mi történt az év során, mit hozott a nyár, mit hozott a tavasz. Számba veszem a mögöttem álló éveket. Ehhez össze kell gyűjtenem az emlékeket ítélet, önutálat és önsajnálat nélkül. Az ősz valószínűleg mindig tartogat majd némi pusztulást és halandóságot. De fontos elfogadni ezt a szomorúságot. Ha mindig megpróbáljuk elkerülni a nehéz érzéseket, akkor előfordulhat, hogy elvágjuk magunkat a szeretettől, a gazdagságtól és az élettől. Ilyen az élet: édes és szomorú, egyforma edényből öntik.
Fogadd el a világot és benne önmagadat, akkor minden évszak csodálatossá válik számodra.
– progla –
