Cserépvár
Cserépvár kezdeteiről nincsenek pontos források, vélhetően a 13-14. század eleji névadási szokás, az első tulajdonosára, vagy építtetőjére utal (egy Cserép nevezetű középnemesi személy építhette a várat, aki tulajdonosa volt a közeli Cserépfalu településnek is). A vár 1387-től Luxemburgi Zsigmond király tulajdona volt, majd királynéi birtokká vált. A 15. század folyamán azonban magánkézbe került.
A Rozgonyi, a Frankussói, a Szomszéd-vári, a berzevici Pohárnok és a Báthori családok birtokolták a várat és a hozzá tartozó uradalmat, Tard, Cserépfalu és Bogács településekkel együtt. Cserépvár végvári szerepe 1552-ben kezdődött az egri sikertelen ostrom idején. Bár Eger ellenállt, a környékbeli kis elővédőműveket, így Cserépvárt is többször elfoglalták a törökök, de folyamatosan megtartani ekkor még nem tudták. 1596-ban Eger végleges eleste után a magyar őrség elhagyta a várat, így az ostrom nélkül lett egy szűk évszázadra török birtok (Borsod vármegye egyetlen tartósan török tulajdonú vára). 1687. október 30-án foglalták vissza a császári csapatok úgy, hogy felgyújtották a vár fa- és földszerkezetű külső palánkgyűrűjét és a belső kővár védői megadták magukat. Ekkor készült a vár egyetlen, bár kérdéses hitelességű ábrázolása, Giacomo de Rossi rézmetszetén Eger elővédőművei között Cserépvárt is feltüntette. Ezt követően a vár folyamatosan pusztult. A század végén még egyszer ugyan kijavítgatták, sőt, a kurucok még használták is, hiszen itt tartották fogva az egri püspököt. A Rákóczi-szabadságharc után azonban végleg pusztulásnak indult. A 18. század elején ideköltöző francia eredetű L’Huillier család a várhegy alatt építette fel kastélyát a legközelebbi “kőbánya”, a várfalak köveinek felhasználásával. A vár alatti kastély érdekessége, hogy Munkácsy Mihály gyerekkora egy részét itt töltötte. Sajnos a kastély ma már nem áll. Egy régi képeslap őrzi emlékét.
Régészeti feltárás: A várásatásokat 2004. augusztusában kezdődtek meg. A feltárások előtt a várhegy bozótos aljnövényzetű volt, ahol a turisták mindössze két helyen láthattak egy-egy falszakaszt, ami az egykori várra utalt. A feltárásokat a belső kővár déli területén végezték, miután kitisztították a bozótos növényzettől. Hét kutatóárkot nyitottak az alaprajz tisztázására és a falsíkok kutatására.
Az első év rövid, alig egy hónapos ásatásai során már kezdett kirajzolódni egy ovális középkori várfal, amit a tűzfegyverek 16. századi elterjedésével átalakítottak. A vár alapterületét megnövelték és a modern követelményeknek megfelelően sokszög alaprajzú bástyával erősítették meg. 2005 nyarán már egy hosszabb kutatást végezhettek a várhegyen. Ekkor a 2004-es kutatóárkokat szelvényekké kibővítve már viszonylag nagy területet vizsgálhattak a várból. A kutatás kiindulópontja az volt, hogy a szelvényeket úgy jelöljék ki, hogy azzal a belsővár déli falait nyomon követhessék. Igazi különlegesség volt, hogy két szelvényben is megtaláltak egy hosszanti cölöplyuk-sort, amelyből késő Árpád-kori leletek kerültek elő. (Ezek szerint számolnunk kell egy Árpád-kori palánkfallal övezett korai kis-várral, amit a források nem is említenek. Talán a névadó Cserép középnemes várának falát találhatták meg. Ennek tisztázása természetesen még a jövő feladata).
Kiderült továbbá, hogy a középkori várbelső, mintegy 1 m vastag falát a 15-16. század fordulóján visszabontották és kissé kintebb egy új, közel 3 m vastag falat emeltek. 2006 nyarán tovább folytatták az ásatást, amelynek során tovább finomodott az alaprajz. Ahol a terepalakulatok alapján korábban falat sejtettek, ott a mostani ásatások során mintegy 1,5 m magas 1 m széles gyilokjárós falszakaszt tárhattak fel. És végre “bementek” a vár belső területére is! Egy, a terepen viszonylag mély völgykatlan legalacsonyabb részében nyitottak szelvényt, amelyről kiderült, hogy azért mélyedés, mert egy pince rejtőzött alatta. A pincét a könnyen faragható riolittufába vájták.
Az 1687-es ostrom után beszakadhatott a mennyezete és a századvégi javítgatásokkor egy nagy gödörként éktelenkedhetett itt. Ezért legegyszerűbb módként feltöltötték, több helyről összegyűjtött szemétdombokat hánytak bele, ezzel nagyon gazdag kora újkori leletanyagot hagyva az utókorra. Jellegzetes kora újkori háztartási hulladékot rejtett a pince betöltése: 17. századi írókázott edénytöredékeket, 16. századi metélt mázas reneszánsz táltöredékeket, kora újkori vászonedény főzőfazekakat, csontból faragott kés nyélvégeket és természetesen rengeteg állatcsontot. Ezek mellett nagy számú szemétbe került vasból kovácsolt puskagolyó és tarackgolyó volt itt, de akadt a várban öntött kis kaliberű ólom puskagolyó is.
–Bükki Magazin–
