Az üveg felfedezésének helye és ideje pontosan nem tudható, de a bronzkorban már biztosan ismerték mint a kerámiakészítés egyik melléktermékét. A magyarországi üveggyártás a középkor folyamán indult; az első üveghuták – üveget előállító és feldolgozó műhelyek – a bányavárosok vidékén működtek kamarai üzemekként, majd a 16. században földesúri magánbirtokok uradalmi erdőségeiben is megjelentek. Az első bükki üveghutát, az óhutai üzemet egy magánvállalkozó építette 1712-ben.
A Bükki Üveghuták Ipartörténeti Múzeumának kiállítása 1989. július 1-jén nyílt meg egy 1870-ben épült házban. A hivatalosan üvegmúzeumként működő tájház a bükki üveghuták fennmaradt anyagát, az egykori hutatelepülések (Újhuta, Óhuta, Répáshuta) történetét mutatja be kialakulásuktól napjainkig, levéltári és egyházi dokumentumokra támaszkodva. Megismerteti a látogatót az üveg alapanyagaival, az üvegolvasztó kemencével, az olvasztóüstökkel, az üvegfúvó pipával, az üvegfúvás segédeszközeivel, a fúvóformákkal és az üveggyártás folyamatával, bemutatja továbbá a parasztság által folyadéktároló edényként használt üvegedényeket – butéliákat, butykosokat, kancsókat – is.
A magyarországi üveghutákban előállított, paraszti használatra szánt üvegtárgyak formai szempontból nagyon közel állnak kerámia edényeinkhez. A hazai hutás mesterek körében kedvelt volt a fehér, kék, piros, bordó és zöld szín alkalmazása, díszítési eljárásaik pedig reneszánsz jellegűek, észak-olasz eredetűek.
A Bükkszentkereszti kiállítás kiemelten foglalkozik az utolsó működő üveghuta történetével, az alapító Schusselka családdal, melynek tagjai a hollóházi és a telkibányai porcelángyárat is létrehozták. A gyűjteményben ritkaságszámba menő 19–20. századi üvegtárgyak is láthatók, ezeknek azonban csak kis része bükki hutatermék.
– progla —
