Megkóstolnád az erdőt?

   Ha az erdőben túrázunk, gyakran csak arra figyelünk, hogy ne tévesszük el az ösvényt, ne térjünk le a jelzett utakról, vagy hasra ne vágódjunk egy kiálló gyökérben. Sokszor észre sem vesszük, vagy nem nézünk meg alaposan minden növényt, vagy fűszálat. Talán csak a gombákat vesszük észre és azonosítjuk, majd osztályozzuk őket ehető vagy ehetetlen kategóriába. Pedig az erdőben, ha egy kicsit jobban odafigyelünk, sokféle növényt találhatunk, ami nem csak ehető, de még finom is.

Ha elvesznénk az erdőben, mennyi ideig bírnánk, ha csak azt ennénk, amit ott találunk? Megfelelő ismeretekkel felvértezve bizony elég sokáig.

   Az erdő tényleg finom, mert lépten-nyomon lehajolva, az aljnövényzetből egészen izgalmas és különleges ízű vadnövényeket gyűjthettünk a kosarunkba. A bükki és mátrai erdők tele vannak ehető finomságokkal. Találhatunk vadsóskát, turbolyát, ragadós galajt és egészen különleges ízvilágú növényeket, melyekből salátát készíthetünk. Az erdő igazi kincsesbánya, nem kell félnünk, hogy éhen maradunk. Már a füvek nevei is mosolyra fakasztanak, a hagymaszagú kányazsombornak igazi fokhagymaillata van, de valahogy nem marad annyira erőteljesen benned, és nem kísér el még órákon át. A madársóskát igazi felüdülés rágcsálni, a hagymás fogasírnak pedig megdöbbentő káposztaíze van. A legtöbb vadon termő levélzöldség és vadgyümölcs vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag. Többségük gyógyhatásokkal is rendelkezik, és nem egy közülük beltartalmi értékeiben jóval felülmúlja a hasonló, konyhakerti növényeket. Bármennyire is megdöbbentő, de a legközönségesebb növények talán a legértékesebbek. A mindenki által ismert csalán B-, C- és K-vitaminban, valamint magnéziumban is igen gazdag, a pitypang levele a máj és epe működését segíti, a galagonyatermés, amelyből például gyógybor és galagonyasajt is készíthető, a szív- és érrendszert tartja jó állapotban.

   Egészségünk védelme érdekében az első és legfontosabb a megfelelő fajismeret. Sajnos nem egy szomorú eset történt már azért, mert valaki egymáshoz nagyon hasonló növényeket tévesztett össze, például a medvehagymát és a gyöngyvirágot. A vadnövényekhez nem kell olyan beható ismeret, mint mondjuk, ha az ember gombászni indul, de azért, ha valaki laikusként vág neki, akkor nem árt, ha a szedett zöldeket szakértővel, erdésszel vagy fitoterapeutával megvizsgáltatja.

   A teljesség igénye nélkül tíz vadon élő ehető növényt mutatok be, melyeket bátran ajánlok fogyasztásra.

   Vadcikória, mezei katáng (Cichorium intybus)

   A mezei katáng, más néven katángkóró vagy egyszerűen katáng (Cichorium intybus) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó növényfaj. Vadcikóriaként is ismert, mivel nemesített változata a cikória.

   A mezei katáng egyike a legnagyszerűbb vadon élő, ehető növény, s a világ számos részén népszerű. Tavasszal a kesernyés, fiatal hajtások kiváló étvágygerjesztők. A gyökére pedig évszázadok óta kedvelt a népgyógyászatban, s teát főznek belőle. A fiatal leveleket gyakorta összekeverik a pongyola pitypang leveleivel, de azoknál kicsit nagyobb, nyúlánkabb, s kevésbé szabályosan fogazott. A hajtások különösen alkalmasak salátakeverékek készítéséhez.

   Tipp: hagymával/fokhagymával, sóval, borssal, olívaolajjal, főzve/párolva érdemes készíteni. Főtt babbal, csicseriborsóval is jó.

   Gyermekláncfű, pongyola pitypang(Taraxacum officinale)

   A gyermekláncfű vagy pongyola pitypang (Taraxacum officinale) az őszirózsafélék (Asteraceae) családján belül a pitypang (Taraxacum) nemzetségbe tartozó, Magyarországon is gyakori évelő növényfaj. Gyakran nevezik egyszerűen csak pitypangnak is.

   Virágzás előtti fiatal leveleiből salátát vagy főzeléket készítenek. Gyökerét nyersen vagy vajon párolva, durvára őrölve pedig kávépótlóként használták. Levelével és gyökerével több száz éve kezelik a máj, epehólyag, vese megbetegedéseit és az ízületi problémákat.

   Tipp: akárcsak a vadcikóriát ezt is hagymával/fokhagymával, sóval, borssal, olívaolajjal, főzve/párolva érdemes készíteni. Főtt babbal, csicseriborsóval is jó, de kiváló pesztóhoz, más leveles zöldségekhez, tésztákhoz, nyersen pedig salátakeverékekhez.

   Tyúkhúr (Stellaria media)

  A tyúkhúr vagy közönséges tyúkhúr (Stellaria media) a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjának csillaghúr (Stellaria) nemzetségbe tartozó, általánosan elterjedt, a nitrogénben gazdag talajokat kedvelő gyomnövényfaj. Egyéves, hideg évszaki növény; ősszel vagy télen csírázik, majd áttelel.

   Tipp: fokhagyma, olívaolaj, dió, só, parmezán sajt, citromlé, citromhéj hozzáadásával az egyébként is jó ízű tyúkhúr friss, üde hajtásaiból remek pesztó készíthető.

   Nagy csalán (Urtica dioica)

   A nagy csalán (Urtica dioica) az egyik legismertebb gyom- és gyógynövény. A „csalán” (csolyán) elnevezést valójában több faj gyűjtőneveként használjuk. Ezek azonban az ajakos virágú árvacsalánoktól virágszerkezetükben alapvetően különböznek. A növény pollenszórása június elejétől október végéig tart.(…) A csalánszőr hangyasavat, acetilkolint, szerotonint és hisztamint tartalmaz, ezért fájdalmas és égető a csaláncsípés.

   Tipp: leveleit főzelékként, zsenge hajtásait tavaszi levesekben és salátákban fogyasztják, sőt, néha sörhöz is használják fűszerként.

   Kövér porcsin (Portulaca oleracea)

   A kövér porcsin(Portulaca oleracea) a porcsinfélék családjába tartozó növényfaj. Ázsiában őshonos, de Afrika és Amerika mérsékelten meleg területein is előfordul. (…) A kövér porcsin az omega-3 zsírsavakban leggazdagabb növény.

   Tipp: minden részét, de különösen a gyökerét, fogyaszthatjuk nyersen, de savanyítva, párolva is. A világ számos országában különlegességnek számít.

   Fehér libatop, lisztes laboda (Chenopodium album)

   A fehér libatop (Chenopodium album) a disznóparéjfélék családjába tartozó növényfaj, a magyarországi kertek, szántóföldek egyik leggyakoribb gyomnövénye. Fiatal levelei és megőrölt magja ehető, Észak-Indiában régóta termesztett haszonnövény.

   Tipp: spenótpótló gyomnövény, melynek leginkább a fiatal hajtásai és levelei használhatók. Leveseket, currykat készíthetünk belőle, de más jellegzetes, főleg indiai, pandzsábi ételeket is.

   Kerti laboda (Atriplex hortensis)

   A kerti laboda (Atriplex hortensis) a disznóparéjfélék (Amaranthaceae) családján belül a libatopformák (Chenopodioideae) alcsaládjába tartozó növényfaj, mely korábban kedvelt tápláléknövény volt.

   Tipp: a ma már sokfelé gyomnövényként előforduló laboda hajdan általánosan elterjedt főzeléknövény volt. Már a rómaiak is fogyasztották, a középkorban kiváltképp kedvelték. Spenót helyett termeszthető, és hasonlóképpen készíthető. A sóskával keverve enyhíti a savanyú ízt.

   Cigány paréj, Jó Henry-király (Chenopodium bonus-henricus)

   Az angol nevén Jó-Henry-király (Chenopodium bonus-henricus) nevű gyomnövény, Csongrád megyében cigány paréj néven ismert. A növényt falusi veteményeskertekben évszázadokig termesztették.

   Tipp: új hajtásait a tavasz közepétől nyár elejéig lehet vágni és úgy érdemes elkészíteni, mint a spárgát. A növényt ezért a szegény ember spárgájának is nevezik. Háromszög alakú leveleit augusztus végéig gyűjtik és a spenóthoz hasonlóan készítik el. Ma már többnyire vadon előforduló gyomnövény. Sokfelé a virágait is fogyasztják.

   Közönséges bojtorján (Arctium lappa)

A közönséges bojtorján vagy nagy bojtorján (Arctium lappa) az őszirózsafélék családjába, a katángformák alcsaládjába, a bojtorján nemzetségbe tartozó növényfaj. Hibásan bogáncsnak is nevezik, de a bogáncs (Carduus) nemzetség fajainak minden része szúrós.

   Tipp: friss hajtása zöldségként használható, elkészíthető főzeléknek, bár csak kevés helyen használják fel erre. Japánban, Koreában népszerű. Leveleit és hámozott zsenge szárát, nyersen és főzve, hámozott gyökerét főzve is fogyaszthatjuk. Levele kesernyés ezért a fogyasztás előtt legalább kétszer öntsük le róla a főzővizet, s tegyük fel főzni friss vízben, amivel a kesernyésség csökkenthető.

   Szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus)

   A szőrös disznóparéj(Amaranthus retroflexus) a szegfűvirágúak rendjébe (Caryophyllales), azon belül a disznóparéjfélék családjának (Amaranthaceae)Amaranthus nemzetségébe tartozó növényfaj.(…) A növényt a világban többhelyütt fogyasztják. Egyetlen mérgező Amaranthus-fajt sem ismerünk, de a levelek oxálsavat tartalmaznak, és nitrátban gazdag talaj esetén nitrátokat is, így forrás után a főzővizet le kell önteni róla.

   Tipp: Az indiai Kerala államban népszerű „Cheera thoran” nevű ételben a szőrös disznóparéj finomra vágott leveleit kókuszreszelékkel, csilivel, fokhagymával, kurkumával és más összetevőkkel ízesítik.

   Végezetül kellő óvatossággal járjunk el az ismeretlen növények kóstolgatásával, mivel akár mérgezőek, és/vagy egészségkárosítóak is lehetnek.

   A népszerű, és lassan a kiirtás szélére juttatott medvehagyma leveleinek összekeverése  a gyöngyvirág leveleivel, már számos halálos mérgezést okozott, ami figyelmeztető példa kell, hogy legyen mindenkinek.

   Nem csak a medve, a medvehagyma sem játék!

– progla –