A kérdés egyszerűnek tűnik, és mindenkinek van rá válasza, ami inkább csak egy felsorolás, mely a túrázás egészségre gyakorolt fizikai és mentális hatásait boncolgatja. A túrázás, vagy fogalmazzunk másképpen, a természetjárás azonban több ennél. Egy belső élmény, amit mindannyian átélünk, és annak megfelelően rezonálunk rá, milyen hatásokat kelt bennünk.
Amikor útra kelünk, hátra hagyjuk megszokott környezetünket, nem irányít már a napi rutin. Itt minden más. Nem működnek a civilizált, mesterséges életterünkben olyan egyszerűen alkalmazott dolgaink.
Ez egy más közeg. Ha alkalmazkodunk, elfogadjuk szabályait, és a felmerülő kérdésekre, problémákra a megoldást magunk keressük meg, akkor egy másik világ nyílik meg előttünk. Odakint a természetben nem csak a belső énünk változik, hanem társas kapcsolataink is új dimenzióba kerülnek.
Együtt túrázunk, csapatban, egymást segítve olyan társakkal, akikkel addig semmilyen közös dolog nem kapcsolt össze. Itt nem számít ki vagy, honnan jöttél, mivel foglalkozol, milyen a világnézeted. Csak te vagy a puszta valóddal, képességeiddel, félelmeiddel. Előbújik az eddig rejtett-titkolt igazi éned és akkor csapattaggá válsz, vagy másfelé veszed az utad. Igen, vannak és lesznek is olyanok, akiknek a természetjárás kihívás, bizonyítási kényszer vagy éppen menekülés. Önmaguknak, önmaguk elől. Ilyenkor ki-ki máshol keresi, jobb esetben, találja meg az utat, melyet végig kell járnia.
A túrázás egy jó módszer a természet és önmagunk megismerésére. Izgalmas kaland ez. Jó idő van, sétáljunk egyet! Így kezdődik el gyakran egy utazás, melyhez nincs más közlekedési eszközre szükségünk, mint a két lábunkra.
– progla –
