Az Észak-magyarországi-középhegység részét képező Bükk-vidékről már mindenki hallott, és talán a Bükklába szó hallatán sem jön zavarba a természetjárók többsége. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy utóbbi két kistájat foglal magában, nevezetesen a Tardonai-dombságot és az Upponyi-hegységet.
Az Upponyi-hegység elnevezés tehát egy 220 négyzetkilométer kiterjedésű kistájat (is) jelöl, amely Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyében helyezkedik el. Némileg megtévesztő a terminológia, mert utóbbinak csupán a központi része tartozik a hátas típusú, alacsony középhegységek domborzatkategóriájába, a fennmaradó területen pedig tagolt dombságok, medencedombságok, dombhátak és mindenféle lejtők osztoznak. Éppen ezért egyes szerzők szerint célravezetőbb volna csak az erősen tagolt középhegységi részt Upponyi-hegységnek nevezni, dombsági környezetét pedig Upponyi-hegyhátnak.
Érvelésük logikusnak tűnik. Az Upponyi-hegység (tágabb értelemben) devon és karbon időszaki mészkőből, homokkőből és palákból, valamint andezitagglomerátumból épül fel. A kistáj legalacsonyabb pontja 148, legmagasabb pontja (Köves-mál-tető) pedig 454 méterrel emelkedik a tengerszint fölé. A völgyek éghajlata mérsékelten hűvös és mérsékelten száraz, a 300 m-nél magasabb térszíneké hűvös és mérsékelten száraz. A csapadék évi összege 600-650 mm, az évi középhőmérséklet 8,5-9,2 °C. Természeti értékeinek védelmét a Bükki Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozó, 1975-ben létrehozott, 3634 hektár kiterjedésű Lázbérci Tájvédelmi Körzet hivatott biztosítani.
Az Upponyi-hegység legfőbb zonális társulásai a cseres-tölgyesek és a gyertyános-tölgyesek. A bükkösök területi részesedése alacsony. Telepített lucfenyvesek, valamint erdei- és fekete-fenyvesek, illetve akácosok is találhatók e vidéken. A nagyobb kiterjedésű fátlan vegetációfoltok mellett a völgytalpak vizenyős, nedves részei is értékes fajoknak adnak otthont. Kiemelkedő értékkel bírnak a sziklagyepek és sziklai erdőtársulások. A kistájon összesen 13 település (Bükkmogyorósd, Csernely, Lénárddaróc, Csokvaomány, Nekézseny, Arló, Farkaslyuk, Sáta, Dédestapolcsány, Uppony, Borsodbóta, Királd, Sajómercse) található, amelyek között nincsen városi jogállású.
Az Upponyi-szoros és a Damasa-szakadék
A szurdokszerű völgyszakasz délies kitettségű sziklagyepeiben mediterrán, hűvösebb részein, a szurdokerdőkben, illetve a törmeléklejtő-erdőkben pedig hegyvidéki elterjedésű növényfajok találtak otthonukra. Az értékes növényfajok közül említést érdemel a tavaszi hérics, a Waldstein-pimpó, a leánykökörcsin, a méregölő sisakvirág és az erdei holdviola. A sziklagyepekben táplálkozik a bajszos sármány, a bükkösökben pedig többek között a kék galamb és a fekete harkály is költ. Szintén egyedülálló a – valószínűleg 18-19. századi földrengések kiváltotta – többszörös (tömbös) lejtőcsuszamlások által létrehozott, vadregényes hangulatú Damasa-szakadék. Az egymásra dőlő sziklatömbök alatt hazánk egyik leghosszabb álbarlangrendszere húzódik. A járatrendszer egyes ágai az idők folyamán lezáródtak, illetve azokból újak is nyíltak.
Lázbérci-víztározó
A Dédestapolcsány és Uppony között elterülő, 77 hektár felületű, mintegy 6 millió m3 víz befogadására alkalmas tározót 1967 és 1969 között létesítették a Bán-patak völgyében. A 2,5 km hosszú mesterséges tó vízgyűjtő területe több mint 200 km2. Az Ózdot, Kazincbarcikát és számos kisebb települést tiszta ivóvízzel ellátó tározó vízimadarak sokaságának szolgál táplálkozó- és pihenőhelyül.
Upponyi 1. számú kőfülke
Az Upponyi-szoros karsztosodásra hajlamos mészkövében mintegy huszonöt – zömmel kis méretű – barlang alakult ki. Mind közül kiemelkedik az „Upponyi 1. számú kőfülke” névre keresztelt természetes üreg, amelynek belsejéből értékes pleisztocén őslénytani leletegyüttes került elő. A kőfülke 1982 óta fokozottan védett természeti érték.
— Bükki Magazin —
