Az ősz csodálatos. Nem az elmúlást juttatja az eszembe, hanem a változást, a pihenőre való felkészülést, mielőtt ismét eljönne a megújulás. Szép emlékek, merengés, túra az őszi napsütésben, ködös reggelek frissessége, sárguló-vörösödő levelek szépsége. Ebben az évszakban együtt van minden: múlt, jelen és jövő. A nyári élmények emlékké válnak, várom a telet a maga meghitt szépségével, és tudom, hogy majd eljön a tavasz is. De itt van az ősz. Az én őszöm, és ki szeretném élvezni minden pillanatát, gyönyörűségét. Süt a nap! Még egészen meleg is van. Mégis, az ember a bőrén érzi, hogy ez már nem ugyan az. Vagy lehet, hogy nem a bőrén? Lehet, hogy mások az illatok? Fakóbbak a fények? Vagy a szembe jövő emberek tekintete fakóbb? Igen. Valami más lett. Eljött. Csendesen, észrevétlenül újra ősz lett…
– progla –
