A téli napforduló az a pillanat, amikor a Nap-Föld középpontokat összekötő egyenes és az egyenlítő síkja által bezárt szög a legnagyobb értékét (kb. 23,5 fok) éri el a Nap déli félgömbön való elhelyezkedése mellett. Ez az időpont december 21-én van, és az északi féltekén a csillagászati tél kezdetét jelenti.
A téli napfordulóhoz a legtöbb kultúrában számos ősi népi szokás kapcsolódik, és ünnepségek kísérik, mint például az ókori római szaturnália, a zsidó hanuka, az afroamerikai kwanzaa, a kelet-ázsiai tungcse-fesztivál, vagy maga a karácsony, melyet Mithrász és a Sol Invictus napisten kultuszához kapcsolódóan, illetve több pogány ünnep helyett tart ma a keresztény vallás.
A téli napforduló idején a leghosszabb az éjszaka és a legrövidebb a nappal. Ezt követően a nap egyre több időt tölt az égen és szépen lassan lerövidülnek az éjszakák. Őseink ekkor számot vetettek belső világukkal, megküzdöttek a sötétséggel és a nappalok újjászületésével párhuzamosan a lelkükben diadalmaskodó fényt is ünnepelték. Azt vallották, hogy amikor a legerősebb a sötétség, akkor jön el a fény születésének ideje.
Karacsun ünnepe
Az ünnep, amely a keleti pusztai népeknél, így őseinknél is, a legkiemelkedőbb örömnap lehetett. A kínai krónikák, már a hunok esetében is feljegyezték a sötétség fordulójának megünneplését. A turáni népek hitvilágában ez a nap a megújulást az újjászületést is jelképezte. A sötétség átfordulását a világosságba: Karacsun, (azaz Karácsony) ünnepe.
A sztyeppei lovasnomád népek hitvilágában, így a magyarokéban is nagyon fontos szerepet játszott a “Téli napforduló” megünneplése. Az év legrövidebb napja (december 21.) és ebből adódóan az év leghosszabb éjszakája ekkor van (néha december 22-re esik). A “kara”- feketét, sötétet jelent a türk nyelvekben és feltehetően a régi magyar nyelvben is, valamint az ősi türk nyelvekben csun – fordulás, esetleg a son – legutolsó, szóösszetételből származik a karácsony szavunk. A legutolsó és egyben leghosszabb sötét éj, és annak “átfordulása” után egyre nő a fény, a világosság ideje. A téli sötétség vége – a hosszú téli éjjelek innentől fogva egyre rövidülnek. A fény növekedésbe való átfordulását, a majdan elérkező tavasz és megújulás reményét ünnepelték az Anyatermészetet tisztelő ősi hitvilágban.
A karacsun – karácsony, olyan erősen gyökeredzett a magyar hagyományban, hogy a magyarság körében jóval később meghonosodott keresztény ünnepre a “Karácsony”-ra (itt már Jézus születése) is az eredeti ünnepet jelölő ősi szavunkat vetítették át. Szinte minden európai nyelvben a karácsony ünnepet Jézus Krisztus nevéből (pl. angol: christmas) vagy az Ő megszületéséből, a születni szóból (olasz: natale, spanyol: navidad illetve a szláv nyelvekben pl. orosz: rozsdesztvo is a születésre emlékeztet). Kivételt szinte csak a magyar képez (meg a román: craciun, ejtsd: kröcsun amely a magyar karácsony, esetleg egy hasonló alakú besenyő illetve kun szó átvétele). A magyar ünnepet jelölő szóalakban fennmaradt őseink hitvilágának egy kicsiny szelete és a keleti lovasnomád rokonnépekkel való közösség tudata.
– progla –
