A Bükki Nemzeti Park

Az ország legnagyobb hegyvidéki, erdős nemzeti parkja létrehozásának alapját a névadó hegység földtani viszonyai teremtették meg.

A földtörténeti ókor és középkor változatos tengeri üledékeit később több fázisban vulkáni kőzetek törték át, a kiemelkedő hegység szegélyein pedig fiatal üledékek és savanyú vulkanitok rakódtak le. A változatos kőzetösszetételhez a talajok sokfélesége kapcsolódik. A változatos felszíni formákhoz pedig olyan mikroklimatikus feltételek társulnak, amelyek jóvoltából a területen egyaránt megtalálja élőhelyét a sajátos kárpáti, mediterrán és a magashegységi jelleget tükröző élővilág, valamint az elmúlt földtörténeti korok számos maradványfaja.

Látogatási rend

A nemzeti park egész területe a jelzett turistautakon szabadon látogatható, de egyes fajok élőhelyeinek megközelítését a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság korlátozhatja.
Speciális érdeklődésű csoportok (madarász, lepkész stb.) a látogatással kapcsolatban tájékozódjanak, s kérjék az igazgatóság engedélyét.
A természetjárók mellett a kerékpárosok látogatását is ösztönzi a parkigazgatóság erdei kerékpáros úthálózat kialakításával és Szilvásváradon kerékpárkölcsönzéssel.
Lillafüreden két idegenforgalmi barlang (Szent István-cseppkőbarlang és Anna-mésztufabarlang); Szilvásváradon a Bükk természeti képe című kiállítás és a Millenniumi természetismereti és erdészeti tanösvény a dél-bükki Hór-völgyben, Oszlán a tájház helytörténeti gyűjteménye mutatja be a nemzeti park természeti és kulturális értékeit.

Bükki Nemzeti Park
Alapítás éve: 1977
Összterület: 43 178 ha
Fokozottan védett terület: 12 455 ha

Flóra és fauna

A Kárpátok és az Alföld közötti, 300-960 méterig emelkedő Bükk igen gazdag flóra- és fauna-együttese életföldrajzi szempontból ütközőzónává teszi a tájat. A hegységet hatalmas erdőségek uralják, melyekben jól megfigyelhető az észak-déli és a magassági elrendeződés. Fokozott védelmet élveznek a meredek, északi, sziklás dolomit-mészkő oldalakon, törmelék lejtőkön kialakult, rosszul záródó, letörpült, göcsörtös fákból álló sziklai bükkösök, amelyek számos növényritkaságnak és jégkorszaki maradványfajnak adnak otthont. Az egzotikus szépségű, ritka orchideafaj, a boldogasszony papucsa országos fennmaradása szempontjából kiemelkedően fontos a Bükk hegység sziklai bükköseinek, tölgyeseinek megóvása.

A legmeredekebb nyugati szikla oldalakon él a hársas-berkenyés reliktum erdő, ami igen gazdag alhavasi maradványfajokban. Az alacsonyabb szinteket alkotó tölgyes zóna jellegzetes társulása a mészkerülő tölgyes a palakőzeten, vagy a reliktum dolomittölgyes.

A hegység bokorerdeiben egymás mellé kerültek a szubmediterrán elemek, a keleti kontinentális, pontusi fajok, a pannon növények, a tölgyes erdős sztyeppfajok, a sztyepprétek és a sziklagyepek elemei. A mészkő sziklagyep-társulásban csupán a Bükkben, a Bél-kőn él egy kárpát-pannóniai bennszülött faj, a korai szegfű. A dolomit a Bükkben viszonylag kis kiterjedésű, de a rajta kialakult sziklagyepek annál fontosabbak. Legértékesebb társulása a tarka nyúlfark füves sziklagyep, amelynek csak egyetlen előfordulása ismert a hegységben. Itt az alpin-szubalpin névadó fűfélék közül a tarka nyúlfarkfű és tarka nádtippan a gyepalkotó, de a szárazabb, napsütötte részeken megjelenik a lappangó sás is.

Az északnyugati kitettségű gyep ritka orchideája alégybangó, mely a sokszor rovarutánzó orchideáknak nevezett bangónemzetség egyik legkisebb és legészakabbra hatoló képviselője.Ugyancsak különleges az apró rózsaszín virágú illatos bibircsvirág. A védett sziklazugokban két melegigényes harmadkori faj vészelte át az utolsó eljegesedést, a Bél-kő napsütéses mészkőszikláin élő szirtipereszlény – ma legközelebb a Balkán-félsziget szubmediterrán mészkővidékén található – és a pannóniai bennszülött husáng.
A jégkorszak utáni hideg, kontinentális idők tanúi közé tartozik a hazánkban már csak a Bükki Nemzeti Park területén megtalálható poloskavész. Magyarországon csak a Bükk-fennsík fagy zugos töbreinek oldalain nyílik a kék virágú északi sárkányfű, amely nevét jellegzetes formájú virágáról kapta, s melyben Linné egy sárkány fejét vélte felfedezni. A hegység területén a melegebb éghajlati időszakok növényei is menedéket találtak a déli meredek oldalak gyorsan felmelegedő erdeiben, gyepjeiben. Ezek közé tartozik a cserszömörce, amely ősszel lángba borítja vérvörösre színeződő leveleivel a hegyoldalakat.

A jégkorszak alhavasi vegetációjáról tanúskodnak azok a máig fennmaradt fajok, amelyek a felmelegedés után is megtalálták életfeltételeiket a Bükk hegység meredek, északi szikláin, hűvös szurdokaiban. Ilyen a sárga ibolya, mely hazánkban csak itt található meg, a havasi ikravirág, a hegyi kőtörőfű, a tarka nyúlfarkfű, a havasi iszalag.

A Bükk legeldugottabb zugaiban élnek azok a jégkorszakot idéző állat fajok is, amelyek kiválóan alkalmazkodtak a kor mostoha életkörülményeihez, de a felmelegedéssel visszahúzódtak, és csak kivételes esetben maradtak fenn kis egyedszámú csoportjaik. A kis populációkból az evolúciós hatások következtében új, az adott élettérhez maximálisan alkalmazkodott faj vagy alfaj alakult ki, amely csak az adott kis területen található meg az egész világon. Például a környező magashegységek alpin-szubalpin zónájában élő kis araszolólepke-fajnak egy sajátos, endemikus-bennszülött alfaja a Leányvölgy néhány négyzetméteres, sziklás, hideg élőhelyén tenyészik. Az alpesi gőte bükki alfaja a Bükk-fennsíkon és az Északi-Bükk egyes völgyeiben lévő erdei tavacskákban, forrásokban, gyakran mélyebb vizű pocsolyákban él. A kárpáti havasokat idézi a kék meztelen csiga. Nagy termetű és kápráztató kék színekben pompázik, a párás, hűvös mikroklímájú völgyeket, szurdokerdőket igényli.
A Bükkben előforduló állatfajok száma ma minimálisan 22 ezer körüli. A száraz, meleg hegyoldalak déli gyepjeiben él a fűrészlábú szöcske, amely a mediterráneum hangulatát hozza a Bükkbe. Hasonló élőhelyeken találjuk az apró termetű pannon gyíkot.

A meleg tölgyesek, bokorerdők igen változatos rovarközösségeiből talán a leglátványosabbak a lepkék. Akadnak kicsi, jelentéktelennek tűnő fajok, amelyek kiemelt értéket képviselnek, hiszen elterjedésük súlypontja tőlünk délebbre esik, illetve élőhelyeik eltűnése a faj visszaszorulásához vezetett Európa-szerte. A Bükk féltett madártani ritkasága a kerecsensólyom, melynek sikeres elterjedéséhez a csaknem két évtizeddel ezelőtt kezdődött, komplex védelmi programok teremtették meg a feltételeket.

A sziklai élőhelyek, valamint a felhagyott kőbányák még helyenként megtalálható jellegzetes madara a kövirigó, e volt bányákhoz kötődik az uhu költése is. A térség kiemelkedő zoológiai értékei közé tartoznak a veszélyeztetett, egyedi védelmet igénylő nappali ragadozó madarak, mint a parlagi sas, a békászó sas és a kígyászölyv. Az állatvilág világhírű ritkaságai kötődnek a bükki barlangokhoz. A barlangi állatfajok némelyike csak időlegesen keresi fel a menedéket nyújtó zugokat. Ezek egyike a hosszúszárnyú denevér, amely kizárólag barlangokban szaporodik és telel. Európa nagy részén már a kipusztulás fenyegeti.

A felszín és a mély kincsei

Védendő kincsek a földtani, felszín alaktani, barlangtani értékek. Az eltelt évmilliók geológiai erői és a felszíni mállás változatos karsztformákat hoztak létre a mészkőhegységben: víznyelők, barlangok, mély szurdokvölgyek, kiemelkedő kövek keletkeztek.

A hegység legegységesebb része az átlagosan 800 m magas Bükk-fennsík, melyet a Garadna patak két részre, a Nagy- és Kis-fennsíkra bont. A fennsíkok arculatát a karsztosodás határozza meg. Enyhén hullámos felszínük jellegzetességei az alacsony bércek, a közöttük lévő dolinák, a víznyelők, zsombolyok és barlangok. Jellemzők a tektonikus eredetű bércek és a fennsík peremi karsztos eredetű szurdokvölgyek.

A hegység szép formái a barázdákkal, üregekkel tagolt, lyuggatott mészkőfelszínek, a karrok vagy ördög szántások. A gyakori víznyelő töbörsorok, ikertöbrök mellett Magyarországon a Bükkben van az egyetlen igazi szakadéktöbör, itt működik a legtöbb víznyelő, víznyelő-barlang. A hegységben eddig 853 barlangot tártak fel, közülük 45 fokozottan védett. Az ország legmélyebb barlangja, a 250 méter mély István-lápai barlang, amely a Szepesi-barlanggal, és a látogatók előtt is megnyitott lillafüredi István-barlanggal együtt a legszebb cseppköves karsztjáratok közé tartozik.

A Bükk sajátos ékességei a karsztforrások vizéből kiváló mésztufa képződmények. A mésztufa gátakat épít a mederben, s a víz a gátakon átcsobogva kicsiny vízeséseken szalad tovább. Híres a Szalajka-patak Fátyol-vízesése, vagy a Szinva-patak forrásmészkő-dombja, a mésztufa kiválás által bezárt üregben létrejött lillafüredi Anna-barlang. Szép forrásmészkő-kiválások vannak a Szentléleki- és Sebesvíz-völgyben, a Harica-forrásoknál is. Jellegzetes tájképi elem a szarvaskői Várhegy: a víz alatti vulkáni működés szép maradványai az oldalában feltáruló pálmalávák. A Bükk déli peremén a sajátos riolitkúpok, az ún. kaptárkövek számítanak földtani és kultúrtörténeti értéknek. A Bükki Nemzeti Park nagyszámú régészeti lelőhellyel is dicsekedhet, melyek közül legjelentősebbek az ősember által lakott barlangok. A legrégebbi emberi leletek a Lambrecht Kálmán-barlangból kerültek elő. Itt kb. 100 ezer évvel ezelőtt élt ősember eszközeit találták meg a régészek.

Közlekedés, látogatás

– A nemzeti parkon átvezető közutak gépjárművel korlátozás nélkül használhatók. Az egyéb szilárd burkolatú és stabilizált földutakon (az erdészetek üzemi útjain) csak az illetékes erdészetek engedélyével szabad közlekedni.
– Látogatók számára gépjárművel korlátozottan használhatók a sárga szaggatott vonallal jelölt, szilárd burkolatú erdészeti utak.
– A Bükk-fennsíkon jelzett parkolókig úthasználati díj fizetésével lehet személygépkocsival eljutni.
– Kerékpárral az erdészetek kezelésében lévő, szilárd burkolatú utak, erdei kerékpáros utak és kiépített kerékpárutak használhatók.
– A nemzeti park a jelzett turistautakon gyalogosan szabadon látogatható. Fokozottan védett fajok élőhelyeinek környezetében időszakosan látogatási korlátozás lehet.
– A nemzeti park területén minden barlang védett. Csak a kiépített, vagy jelzett turistaúttal megközelíthető barlangok látogathatók.

Csak a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága és az illetékes erdészet engedélyével lehet a nemzeti parkban:

– a nagyközönség számára nem kiépített barlangokat látogatni;
– a fokozottan védett fajok élőhelyeit megközelíteni
– sport- és tömegrendezvényeket szervezni
– a védett területen táborozni.

A látogatással, bemutatással, szakvezetéssel, erdei-iskolai programokkal kapcsolatban további információk beszerezhetők a park igazgatóságán.

Natura 2000

A Natura 2000 programot az Európai Unió indította el annak érdekében, hogy megakadályozza a biológiai sokféleség csökkenését a kontinensen. A cél elérése érdekében olyan természetvédelmi hálózat épül ki, melynek kijelölt helyei az egész Európa szempontjából jelentős egyedi vagy veszélyeztetett fajokat és élőhelytípusokat őrzik.

— Bükki Magazin —