Télen sokan elveszítik természetjárós kedvüket a hideg miatt. Pedig általában a téli hónapokban is megadatnak a túrára alkalmas enyhébb napok. Azoknak, akik az állatokat szeretnék megfigyelni vagy fényképezni, a téli erdő ideális környezet. Hiányzik az erdő zöldje, nincs aljnövényzet, és a cserjeszint sem zavarja az erdő áttekinthetőségét. Ilyenkor az állatok nehezebben tudnak elrejtőzni, így talán könnyebben lencsevégre kaphatjuk őket. A természetfotósok tudják, hogy a hideg évszakban más az ismert táj, megváltoznak a fényviszonyok. Ha szerencsénk van, és hófödte a környezet, szebbnél szebb képeket készíthetünk. Hóban vihetünk szánkót, építhetünk hóembert és egy kellemes hógolyózással átmozgathatjuk magunkat. Gyermekek kedvelt időtöltése a hóban követni az állatok lábnyomát, kitalálni, vajon, melyek jártak ott, merre mentek, mit csináltak? Vajon télen milyen állatokkal találkozhatunk a Bükk-hegységben? Emlőseink közül leginkább vaddisznót, őzet és dámvadat láthatunk, esetleg még róka, borz vagy nyúl nyomaira bukkanhatunk., de ha szerencsénk van farkas lábnyomokat is láthatunk. A rókák ilyenkor már felöltötték téli bundájukat és párt keresnek maguknak, mert hamarosan kezdődik a nászidőszak.
A bükki erdőkben költő madarak többsége vonuló, ősszel elköltözik, de azért télen is megfigyelhetünk jó néhány fajt. Ilyenek a már messziről hallható fakopáncsok, a csapatokban járó őszapók és a hozzájuk csatlakozó cinegék, a baglyok és más ragadozó madarak. Találkozhatunk rigókkal, akik a fagyöngy sárga bogyóját szemezgetik, s hallhatjuk a hollók hangját, ahogy táplálékot keresve egy-egy elhullott állat tetemére bukkannak. Télen, kiváltképp, ha hosszabb időszakokra hó fedi a tájat, nagyon fontos a madarak etetése. Ez nem csak az erdőben igaz, hanem otthon, kertünkben, utcáinkban is. Ha kiteszünk etetőket, nagyon figyeljünk arra, hogy egész télen folyamatosan, sőt, ha módunkban áll, minden évben ugyanott etessük a madarakat. Könnyen megszokják, és számítanak az eleségre, és akár évről évre messziről is visszatérnek. A kisebb testű madarak, ha nem találnak elegendő táplálékot napközben, nem biztos, hogy át tudják vészelni a hideg téli éjszakát. Csak télen etessünk, a költési időszak kezdetével fejezzük be!
Mit adhatunk a madaraknak?
A legfontosabb táplálék a nem pirított, nem sózott magas olaj-tartalmú fekete napraforgó. Ebbe keverhetünk apróbb szemű magvakat is, mint pl. a köles. Az állateledel boltban, vagy kisállat kereskedésben kapható pinty és hullámos papagáj magkeverék vagy a cinkegolyó is kitűnő eleség. Emellett fontos a madaraknak az állati zsiradék bevitele is: tehetünk az etetőkbe lágy sajtot és nem sós, vagy kifőzött szalonna darabkákat. Gyümölcsöt is adjunk! Ha almát adunk, ami az egyik kedvencük, akkor egy ágra, vagy egy facsonkra szúrjuk fel, így könnyebben és hosszabb ideig hozzáférnek. Örülnek még a főtt rizsnek, főtt tésztának és a levesben főtt zöldségeknek is. Fontos, hogy a közhiedelemmel ellentétben a madaraknak nem jó a száraz kenyér és a kenyérmorzsa, mert ezek gyomor-és bélgyulladást okozhatnak, és akár el is pusztulhatnak tőle a kis szárnyasok.
Milyen legyen az etető?
Madáretetőt könnyen készíthetünk házilag, de megvehetjük készen is. A legegyszerűbb, ha levelektől megtisztított talajra szórunk ki magokat, és a hó elleni védelem érdekében az etetőhely fölé egy féltetőt építünk. Az is jó megoldás, ha akár az erkélyünkre, akár a földre etetőtálcát (pl. egy virágalátétet) teszünk ki, amibe magokat szórunk. Fúrjunk rá néhány 2-3 mm átmérőjű lyukat, hogy az esővíz ne gyűljön össze benne. Házilag egyszerűen készíthetünk hálós etetőket. Veszünk egy terményhálót, olyat, amilyenben a krumplit vagy a hagymát szoktuk venni. Megtöltjük magokkal vagy dióval, csomót kötünk rá, és kilógatjuk. Az etetőket rendszeresen ellenőrizni, újratölteni és tisztítani kell! A kihelyezésnél figyeljünk rá, hogy ha lógatjuk, macskabiztos magasságban legyen, ha pedig talaj közeli helyre tesszük, akkor nagy nyílt tér legyen az etető előtt, hogy a madarak messziről észrevehessék a ragadozókat.
– progla –
