Sokan érveltek pro és kontra, a kormányrendeletet követően, a fakitermelést és a tarvágásokat illetően. Legtöbb hozzászólás a fakitermelés mellett az volt, hogy pótolni kell a kiesett energiát, az emberek nem fagyhatnak meg télen, eddig is voltak favágások, meg az erdőterület tulajdonképpen növekedett. Az igazi ok – persze a pocsék, elcseszett kormányzati intézkedések mellett – az anyagi haszonszerzés, amit ráadásul a legkiszolgáltatottabbakon hajtanak végre gátlástalanul. Van azonban ami a pénznél is többet ér, amit ha tönkretettünk többé már nem helyreállítható ugyanabban a formában. Ez az életterünk, a létünk feltétele.
A tarvágás közvetlen hatásai a környezetre
Az erdő eltűnésével megszűnik a hőmérséklet ingadozásának mérséklő hatása, a hegyvidéki éghajlat szélsőségeinek negatív hatásai károsítják a növényzetet. Az erdő a területre jutó csapadék hatását mérsékli. A nagy lombkoronára jutó csapadék egy része elpárolog, a másik része pedig a levélfelület nedvesítését szolgálja. A csapadék az ágakon és a törzsön jut le a talajra, esőcsepp formájában csak nagyon kis százaléka éri el a földet. Ha viszont az erdő megszűnik létezni, ez a hatás is megszűnik, vízkorlátozás nélkül (a lejtőviszonyok függvényében) lefut és a patakok, folyók vízgyűjtő területeiről rövid idő alatt akkora mennyiségű víz gyűlik össze, hogy ezt a patak és folyómedrek nem tudják elvezetni, így rövid idő alatt nagymértékű árvizek tudnak kialakulni. Ez a gyors vízlefutás növeli a vízmosásos eróziót, amit száraz időben a defláció is követhet. Az erdő megszűntével a párologtatás is megszűnik, ez a makroklímát nem befolyásolja nagy mértékben, de a vidék mezo– és mikorklímáját annál inkább. Kevesebb lesz a lehulló csapadék mennyisége. Az erdőt nevezik még a “Föld tüdejének” is, az utóbbi 50 éven az erdőkitermelés miatt az O2 utánpótlás 5–8 % – kal csökkent. Ezzel kapcsolatban van a levegőben levő szennyező anyagok kiszűrésének a csökkenése is. Köztudott, hogy az erdő csökkenti a szél sebességét, ha ki van alakítva az erdőszéleken egy sáv, amely lépcsőzetes felépítésével majdnem teljesen kivédi a szelet. Az erdőirtás nem csupán a növényzet életterét számolja fel időlegesen, de kihat a terület ökoszisztémájára is. Nem csak a tarvágás vagy az égetés számolja fel egyes állatok élőhelyét, hanem az illegális szelektív fakitermelés is. Az élőhely megszűnésével megbillen az adott terület biodiverzitása, leginkább az emlősöket érinti érzékenyen egy-egy fafaj kitermelése, de a nagyobb mértékű kitermelés hatására eltűnnek a hüllők, madarak is. Az erdőkezelésnek sok társadalmi elvárást kell kielégítenie, a tartamos faanyagtermelés mellett biztosítani kell az erdei ökoszisztémák védelmét (erdei élővilág, talaj, mikroklíma, az erdők ökológiai funkcióinak védelme), valamint ki kell elégíteni a lakosság kikapcsolódási igényeit. Ez utóbbi rendeltetések különösen érvényesek a védett területen megtalálható, őshonos fafajú erdeinkre. Nem mindegy tehát, hogy mit, mikor és hogyan vágunk ki, teszünk tönkre. Bízzuk ezt a politikától független (van olyan?) szakemberekre.
– progla –
